– Szerte a világban hetven-nyolcvan éve alkalmazzák e módszert. Magyarországon tizenöt-húsz esztendős múltra tekint vissza, de a használatával kapcsolatos törvény csupán 2009 végén született meg – meséli a Szabad Föld riportjában dr. Juharos Ágota kecskeméti radiológus, a Kutyával Egy Mosolyért Alapítvány kuratóriumának titkára. – Nekünk tizenkét vizsgázott felvezető kutya párosunk van. A kórházi munka mellett rendszeresen tartunk iskolai programokat, terápiás foglalkozásokat például autistáknak. Az onkológiai központ mellett a megyei kórház gyermekosztályának, újabban pedig neurológiai részlegének betegeit is felkeressük.

Még mielőtt elindulunk az esedékes látogatókörútra, feljegyezzük, hogy a kutyás terápiában részt vevőknek jól kell ismerniük a terepet. A felvezetőnek nem árt tisztában lennie a betegségek lefolyásával, meg kell találnia a megfelelő hangot az ápoltakkal. A foglalkozásokon nem sérülhet lelkileg senki – a kutya sem! Éppen ezért hetente háromórányi megterhelésnél többet egyiküktől sem lehet elvárni.

– Tíz éve végzek önkéntes munkát a megyei kórházban – árulja el Borsos Andrea, a pöttömnyi york-shire terrier, Füge gazdája. – Egyszer az egyik beteg, aki történetesen kutyatenyésztő volt, megkért, hogy segítsek nyolchetes kiskutyáinak gazdit keresni. A leggyámoltalanabb senkinek sem kellett, így nálam maradt. A családom nem lelkesedett érte, de meggyőztem őket. Jártam az onkológiai osztály betegeihez is, itt találkoztam egy röntgenasszisztenssel, akinek van terápiás kutyája – ő hozott össze az alapítvánnyal.

Innentől kezdve új fejezet kezdődött Andrea életében. Vele tarthatott kis kedvence, belőle amúgy sem akart elkényeztetett ölebet nevelni. Akik az elején is látták Fügét, állítják, fantasztikus tanulási folyamaton ment keresztül. Mi is megmosolyogjuk, milyen fegyelmezetten pacsizik, sőt vezényszóra vakkantgat. A kórtermekben fekvők valóságos sztárként kezelik, becézgetik, simogatják. Hát persze, hiszen amíg együtt vannak, megszűnnek számukra a külvilág bajai.

– Hogy másnap is tudjunk mosolyogni, az orvosoknak ugyanúgy szükségük van a lelki regenerálódásra, mint a betegeknek és az ápolóknak – mondja dr. Boda Éva, a Kecskeméti Onkoradiológiai Központ adjunktusa. – Szakcsoportunk tagjaként pszichiáter, pszichológus és lelkész is segít a legnehezebb pillanatokban. Nagyon kedvező a kutyás terápia fogadtatása. Az ágyhoz kötött, kiszolgáltatott ember számára sokat jelent a külvilág, a természet közelsége. Nekem nincs kutyám, de a kertemből gyakran hozok a betegeimnek erőt adó virágot. Ha látom a mosolyukat, máris könnyebb a napom.