Dr. Dollinger Gyula professzor (1849. ápr. 10. – 1937. márc. 2.) élete, munkássága sokak számára adhat ösztönző ihletet, iránymutatást. A rák elleni küzdelem nem a csodákat ígérőktől lesz eredményes, hanem a szakmailag felkészült, az új iránti érdeklődő lelkes emberektől. Dollinger Gyula a betegeket mindig alázatosan szolgálta. Fontos volt számára a megelőzés, már a maga idejében foglalkozott az egészséges életmóddal. Igyekezett egyre korszerűbb eszközöket felhasználni a gyógyításban, majd pácienseit megfelelően rehabilitálni. Saját életével mutatott példát tanítványai előtt. Folyamatosan tanult, az általa kezeltek gyógyulását szakmai szempontból elemezte, érdeklődött az orvostudomány nemzeti és nemzetközi eredményei iránt.

Figyelme idővel a daganatos elváltozások felé fordult. Követte az angol és a német rákstatisztikákat, majd 1904-ben megjelentek a magyar adatok is. Sor került az első hazai rákkongresszusra, a tudós gyógyító nevéhez fűződik az Országos Rák Bizottság megalakítása. Dollinger Gyula a rádiumos kezelés mellett hangsúlyozta a korai műtéti beavatkozás jelentőségét, nézeteit el tudta ismertetni kollégáival is. A műtéti technikákat maga is fejlesztette, majd tanította utódainak. Áldozatos munkája mellett családszerető férj és apa, nagyapa volt. Száz év elteltével is ajánlják minden orvos számára Dollinger Gyula naplójának elolvasását.