Az esetek többségében a vastagbélrák indokolja a beavatkozást. Ennek megléte esetén az érintettek olykor puffadásról, a székrekedéses és a hasmenéses időszakok váltakozásáról, nehezen körülírható hasi fájdalomról, véres székletről tesznek említést. A korai felismerés életet menthet. Nem szabadna felelőtlen szemérmességgel közelíteni a témához. Ezt az elvet vallja Magyarfalvi Imre, a Dorogi ILCO Klub elnöke is, aki – mint arról a közelmúltban egy rendezvényen beszámolt – nem élte meg tragédiaként a vele történteket.

– Tizenhárom éve vagyok sztómás fogyatékkal élő. Természetesen ez okozott egyfajta testképváltozást. Műszaki beállítottságomból adódóan azonban mindig a legoptimálisabb megoldásokat keresem – meséli. A hatvanas évei végén járó férfi állítja, az irrigációs (öblítéses) módszer alkalmazása mellett teljes életet él. És valóban: első blikkre mindössze egy, a hasa bal oldalán található ragtapasz különbözteti meg másoktól.

– Semmit sem változtattam az étkezési szokásaimon. Mindenki megérzi, ha elrontja a hasát, a nagyobb bajt megelőzendő ilyenkor a toalett felé vesszük az irányt – mondja az elnök.

Magyarfalvi Imre azért hozzáteszi: az irrigáció helyett inkább cserélhető zsákot alkalmazók körében azért akadhatnak problémák. A hanghatások okozta zavar miatt közülük sokakra jellemző a visszahúzódás, esetenként a külvilágtól való teljes elzárkózás. – Sajnos ez ma még egy szégyenbetegség. Kétségtelen: akadhatnak kínos szituációk, amikbe belepirulhatunk. Az ILCO betegszövetség azonban hosszú ideje azért küzd, hogy a sztómások ne rejtőzködjenek, hiszen a daganat legyőzése után ez már nem tartozik az életet veszélyeztető betegségek közé – hangzik a felvilágosítás. Magyarfalvi Imre úgy véli, minden ismert fogyatéknak – cukorbetegségtől a melltranszplantációig – megvan a maga celebje, aki tájékoztatja a másság mibenlétéről a közönséget, és hírét viszi a rendezvényeknek, a sztómával élőknek azonban nincsen „ismert arcuk”. Amint az a Kemma.hu portál beszámolójából kiderül, ezen (is) szeretnének változtatni.