– Ez az új, nagy esetszámú vizsgálat igazolta, hogy az empátiára épülő orvos-beteg kapcsolatnak fontos szerepe van a jó kimenetelben. Ezzel hipotézisünk egy lépést tett előre. Korábbi vizsgálatunkhoz képest a mostaniban sokkal több orvos és beteg vett részt, más klinikai kimenetelt vettünk figyelembe – az akut metabolikus szövődmény miatti kórházi felvételt –, és rendelkezett egy multikulturális tulajdonsággal is, ami lehetővé teszi majd, hogy az eredményeket generalizáljuk a különféle kultúrákra és a különféle egészségügyi rendszerekre. – idézi  Dr. Mohammadreza Hojat-ot, a pszichiátria professzorát, a kutatók egyikét a vizsgálatról beszámoló Medical Online cikke.

A 20 961 diabéteszes beteg, akik a mostani vizsgálatban részt vettek, mind az olasz, pármai egészségügyi hatósághoz tartoztak, és a 242 orvos páciensei voltak.

A szakértők az orvosok empátiaszintjének felméréséhez a Jefferson empátia-skálát (JSE) használták. Ez a validált skála az empátiát elsősorban mentális állapotként értékeli, olyanként, amely lehetővé teszi, hogy az egészségügyi dolgozó átérezze a beteg aggodalmait, szenvedéseit, fájdalmát – és el legyen tökélve arra, hogy segít neki. Az orvosok által kitöltött JSE 20 kérdést tartalmazott, amelyekre egy 7 pontos Likert-skála segítségével feleltek a megkérdezettek (1: egyáltalán nem értek egyet; 7: teljesen egyetértek).

A 2011-es vizsgálat során a kutatók két egészségügyi tesztet alkalmaztak, a HbA1c és a koleszterinszint mérését. A kezelőorvos magasabb JSE pontszáma és a HbA1c és a koleszterin alacsonyabb szintje kéz a kézben jártak.
A mostani vizsgálatban a kutatók egy másik fontos kimenetelt kívántak vizsgálni, az akut metabolikus zavarokat – ilyenek a kómák és a diabéteszes ketoacidózis. Azért ezt választották, mert ezek a súlyos problémák kórházba utalással járnak, hirtelen lépnek fel és a háziorvos alkotja az első védelmi vonalat velük szemben.

2009-ben 123 diabéteszes beteget utaltak kórházba ezek miatt az akut metabolikus szövődmények miatt. Az őket kezelő orvosok közül azok betegeinek esetében fordult elő legritkábban az akut metabolikus problémák kiújulása, akiknek a legmagasabb empátia pontszámuk volt. Az alacsony empátiaszintű orvosok esetében 6434 beteg közül 42 került kórházba, míg a magas empátiaszintű orvosok 7224 betegéből csupán 29.

Ennek a vizsgálatnak több jellegzetessége is volt, amelyek más országokban nem érvényesek. Ilyen például az, hogy Olaszországban minden állampolgárt megillet az egészségügyi ellátás, és ezért nem elemezhetők azok a meglepően erős hatások, amelyeket a különféle biztosítási formák gyakorolnak a betegségek kimenetelére. Legalább ilyen fontos az is, hogy Olaszországban minden betegnek saját háziorvosa van, és ezért erősebb kapcsolat alakul ki az orvos és a beteg között, mint például az Egyesült Államokban. Ehhez hozzájárul az is, hogy az orvosok nem váltanak gyakran állást, s így a kialakuló kapcsolatok hosszú távúak lesznek.

Dr. Hojat vizsgálatukból azt a következtetést vonta le, hogy a betegellátásban igen nagy az empátia szerepe, és nagyon is jogos több amerikai orvosi szervezetnek az az ajánlása, hogy az orvosképzés során fel kell mérni a hallgatók empátiaszintjét és növelni kell azt.

Egy 2008-as vizsgálat azt mutatta ki, hogy az orvosok nem éltek azzal a lehetőséggel, hogy empatikusabbak lehetnek tüdőrákos betegeikkel – ez az eredmény figyelmeztető jelzés lehet a betegek számára, amikor orvoshoz fordulnak – írja a Medical News Today nyomán a hazai Medical Online hírportál.