A betegnek joga van fájdalmainak csillapításához, az orvosnak pedig kötelessége a beteg fájdalmát enyhíteni. Ahhoz, hogy a fájdalom uralható legyen, a betegnek és az orvosnak együtt kell működnie. Az orvos csak akkor tud segíteni, ha a beteg panaszkodik, kérdez, leírja fájdalma erősségét, jellegét.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az úgynevezett “fájdalom-létra” alapján javasolja a terápia beállítását. A fájdalomszint erősségét jelölő “létrafokok” követése nyomán nyílik lehetőség arra, hogy a legkevesebb mellékhatással a leghatékonyabb fájdalomcsillapítást érjük el – derül ki a Rákgyógyítás összeállításából.
A legalsó lépcsőfokon nem-opioidok adására kerül sor, míg a második lépcsőfokon már a gyenge hatású opiodok is bekerülnek az első lépcsőben alkalmazott készítmények mellé. Amennyiben a betegnek a fájdalma nem enyhül kellő mértékben, a gyenge hatású opioid helyett erős hatású fájdalomcsillapítót kell alkalmazni.
Az erős hatású készítmények (ellenőrzött szerek) adagja korlátlanul emelhető egészen addig, ameddig a kellő fájdalomcsillapító hatás nem alakul ki. A dózisemelés gyakorlati határa az esetlegesen jelentkező mellékhatás. Minden beteg részére az a megfelelő dózis, melynek segítségével a legkevesebb mellékhatással érhető el a kielégítő és egyben folyamatos fájdalommentesség.
Kapcsolódó cikkek:
Fájdalomcsillapítás: opioidokkal a fájdalmak ellen
Fájdalomcsillapítás
Rák: miért kell, hogy fájjon?
Fájdalomcsillapítás: lehetséges és kötelezõ!
Fájdalomcsillapítás: fontos az orvosi konzultáció
Csillapítani a fájdalmat, leküzdeni a szorongást
