Érképződés (orvosi nyelven: angiogenezis) alatt azt értjük, amikor új vérerek képződnek a szervezetben.
Az érképződés az egészséges, felnőtt szervezetben csak ritkán fordul elő. Ilyen kivételes esetnek számít:
- baleset vagy egyéb sérülés során szerzett sebek gyógyulási folyamata,
- a nők menstruációs ciklusa,
- a terhesség alatt a méhlepény kifejlődése.
Az egészséges szervezetben az érképződést elősegítő és gátló tényezők egyensúlyban vannak. Normális esetben a gátló tényezők vannak túlsúlyban. Ha ez a kényes egyensúly felborul az érképzést elősegítő tényezők javára, akkor új erek képződése indul be a szervezetben.
Számos súlyos betegségben a szervezetünk elveszti a szigorú kontroll szerepét az érképződés folyamatában, ekkor nemcsak az új erek száma, hanem alakja, jellege is megváltozik.
Túlzott érképződés figyelhető meg:
- a daganatos megbetegedésekben,
- a cukorbetegséghez társult vakság létrejöttében;
- sokízületi reumás gyulladás során;
- és több, mint 70 kóros állapotban.
Szédületes verseny indult el az utóbbi időben, hogy kifejlesszenek olyan gyógyszereket, melyek a kóros érújdonképződést gátolni képesek. A daganatellenes gyógyszerek között az érképzést gátló szerek ma már külön csoportot alkotnak.