Az emlőrák kezelése: műtét és sugárterápia
Az emlőrák kezelésében a műtétet, a besugárzást, a citosztatikus és hormonkezelést többnyire egymással kombinálva alkalmazzák. A legújabb kutatások eredményeként pedig megjelentek az úgynevezett célzott biológiai terápiák, amelyek új korszakot nyitottak a gyógyszeres terápián belül. Az operációról és az azt követő kezelések szükségességéről, sorrendjéről rendszerint egy több szakemberből álló onkoterápiás munkacsoport (onkoteam) dönt.
Műtét
A legtöbb esetben szükség van a daganatos szövetek műtéttel történő eltávolítására. Korábban az volt az orvosi vélemény, hogy az emlőrák helyi betegség, ezért a lehető legradikálisabb eltávolítására törekedtek. Az egész emlőt, a mellizmokat, néha az alatta fekvő bordákat, vagy kulcscsontot is eltávolították, gondolván, hogy a betegség kiújulása így megelőzhető. Ennek ellenére a betegek jelentős hányadánál a rák mégis áttétet képzett és hosszabb-rövidebb idő után visszatért a szervezet más területein. Később egyre finomodtak a sebészi beavatkozások: az emlőt amputálták, de a mellizmokat meghagyták, majd az 1970-80-as években Amerikában és Olaszországban kidolgozták az emlőmegtartásos műtét (emlőkonzerváló műtét) feltételeit és technikáit, melyek során egyedül a daganat és annak biztonsági zónával körülvett területe került eltávolításra, kiegészítő sugárkezeléssel.
Az összes emlőműtét tekintetében tehát az évek folyamán a radikális műtétek száma csökkent, míg az emlőmegtartásos műtétek száma folyamatosan nőtt. A szűrővizsgálatok bevezetésével egyre kisebb daganatok ismerhetők fel, így egyre kisebb területet kell az emlőből eltávolítani. Ma már ritkábban van szükség teljes emlőeltávolításra, hiszen a mai betegeknek mintegy háromnegyede alkalmas emlőmegtartásos műtétre.
Az emlőből a szervezet felé elvezető nyirokutak leginkább a hónaljon keresztül haladnak, ezért a radikális műtétek időszakában teljes hónalji nyirokcsomó-kiirtást is végeztek. Ennek következményeként karduzzanat, fájdalom, vagy éppen érzéketlenség, mozgáskorlátozottság szinte minden esetben jelentkezett. A legutóbbi években már csak a daganatból közvetlenül elvezető első ún. „őrszem” nyirokcsomót („szentinel”-csomót) keresik meg, és annak negativitása esetén a hónaljhoz nem nyúlnak, így számos kellemetlen következménytől megkímélhető a beteg.
Kapcsolódó cikkek:
Emlőrák: mielőbb felfedezni, hamar műteni
Nem minden nő választja az emlőmegtartó műtétet
Sugárkezelés
A ma is alkalmazott emlőmegtartó műtétek után a megmaradt emlő sugárkezelése csaknem mindig indokolt. Az eljárás célja, hogy megakadályozza a helyi, legtöbbször a műtéti hegben jelentkező daganatos kiújulást, valamint csökkentse a távoli áttétképződés kockázatát. Megfelelően megválasztott sugárterápiával a helyi kiújulás akár 50 százalékkal is csökkenthető.
Kapcsolódó cikk:
Sugárkezelés menete, mellékhatásai
Gyógyszeres kezelés: hormonterápia és kemoterápia
A gyógyszeres kezelés célja a szervezetben maradt életképes daganatsejtek megtalálása és elpusztítása. A daganat típusától, stádiumától függően több lehetőség közül választhat a kezelőorvos.
Hormonterápia
Ha a daganatsejtek felszínén női nemi hormon (ösztrogén vagy progeszteron) receptorok vannak, ezeknél az ún. hormon-pozitív daganatoknál hormonterápia is alkalmazható önmagában vagy kemoterápiával kombinálva. A kezelés eredményeként csökken az azonos oldali kiújulás és az ellenoldali áttét kialakulásának esélye, ugyanakkor a hormonterápia megelőzi a csontritkulást is.
Kemoterápia
A daganatsejtekre kémiai úton ható ún. citosztatikumokat a kemoterápia során alkalmazzák. Ezek a készítmények önmagukban vagy egymással kombinálva, illetve célzott biológiai terápiával kiegészítve fejtik ki hatásukat.
A citosztatikumok általános jellemzője, hogy hatékonyan képesek a gyorsan osztódó daganatsejteket elpusztítani, viszont speciális daganatsejt receptorok hiányában nem képesek a daganatsejtek felismerésére, ezért a szervezet egyéb gyorsan osztódó sejtjeit is károsítják. Ennek következtében terápiás hatásukat sokszor kellemetlen mellékhatások kísérik, pl. a gyorsan osztódó hajhagymák pusztulása, mely átmeneti hajhullás formájában jelentkezik. A kezelés befejeztével ugyan a haj visszanő, de addig jelentős pszichés terhet okoz a betegek többségének. További gyorsan osztódó sejtek találhatók a gyomor-bélrendszerben is, amelyek pusztulása a kezelések alatt hányingert, hányást, székelési rendellenességet okozhat. Szintén a kemoterápiás kezelések gyakori velejárója a csontvelő sejtjeinek pusztulása, amely a szervezet fertőzésekkel szembeni ellenálló képességének meggyengüléséhez vezethet.
A kezelés során végzett rendszeres vérvizsgálatok segítségével idejében felismerhető, van-e olyan fehérvérsejtszám-csökkenés, mely a kezelés elhalasztását teszi szükségessé. A fehérvérsejtek mellett a vörösvértestek és a vérlemezkék száma is csökken átmenetileg. Ha a beteg együttműködik az orvossal, akkor a kemoterápia mellékhatásai jól kezelhetők és a súlyosabb szövődmények megelőzhetők.
Kapcsolódó cikkek:
Kemoterápia: sejtmérgektől a célzott kezelésekig
Terápiaváltással küzdenek a kiújuló rák ellen
Célzott biológiai kezelések
1. A HER2-pozitív emlőrákok célzott kezelése
A sejtek életben maradásához (növekedéséhez, terjedéséhez) úgynevezett növekedési faktorok szükségesek. A növekedési faktorok a sejtek felszínén lévő érzékelőkhöz, receptorokhoz kötődnek, és azokon keresztül indítják el a sejt szaporodását. Az emlőrákos megbetegedések kb. 20-25 százalékában a HER2-nek nevezett receptorból a szokásos mennyiség helyett óriási számú található a sejt felszínén és sok génje látható a sejtmagban is. Az ilyen emlőrákokat HER2-pozitívnak nevezzük, melyek az emlődaganatok között egy sajátos formát képviselnek: rövidebb a kiújulásig eltelt idő a műtét után, kevesebb a várható túlélés, azaz rosszabb indulatúak az átlagosnál.
Amerikai kutatók a HER2-receptor sejthártyán kívülre eső szakasza ellen ellenanyagot (antitestet) állítottak elő, mely a túlzott mennyiségű HER2 daganatot serkentő működését blokkolja. Ez a hatóanyag gyógyszerként 1998-ban került elfogadásra az USA-ban, majd 2000-ben Európában a HER2-pozitív emlőrákos megbetegedés áttétes eseteiben. Áttétes esetekben adva eddig nem látott hosszúságú túlélést eredményez. Később az összegyűlt adatok bizonyították, hogy műtét utáni utókezelésként (úgynevezett adjuváns céllal) alkalmazva is csaknem felére csökkentette a kiújulások számát és mintegy 30 százalékkal csökkentette a HER2-pozitív emlőrákos halálozást, ami meghaladja a csak kemoterápiával elérhető eredményeket. Ezért 2006-ban az USA-ban és Európában egyaránt már korai emlőrákban is alkalmazhatónak ítélték. Citotoxikus anyagokkal kombinációban adva azok hatását erősíti, de önmagában is hatásos. Az intravénás formában hozzáférhető készítményt korai emlőrák műtéti eltávolítását követően egy éven keresztül kell alkalmazni a maximális terápiás hatás elérése érdekében.
2. Kóros érképződést gátló célzott kezelés
A szervezetben található minden sejt fejlődéséhez, szaporodásához tápanyagokra és oxigénre van szükség, melyek az ereken keresztül jutnak el a szövetekbe. 1971-ben Folkmann amerikai kutató ismerte fel, hogy a daganat bizonyos mérete felett (ez általában 1-2 mm-es nagyságot jelent) a daganatsejteknek is szükségük van saját vérellátásra. Ennek érdekében a daganatsejtek speciális növekedési faktorokat bocsátanak ki, elindítva ezzel az érképződésnek (idegen szóval angiogenezisnek) nevezett folyamatot, melynek során a daganatos szövetben önálló érhálózat fejlődik ki. Az érellátás nemcsak a daganat táplálása miatt fontos, hanem egyúttal lehetőséget teremt a daganat számára a véráram útján távoli áttétek (metasztázisok) képzésére is. Ezek az erek ráadásul felépítésükben eltérnek az egészséges erektől, így nehézséget jelent rajtuk keresztül a kemoterápiás gyógyszereket eljuttatni a daganatokhoz.
Áttörést jelent az emlőrák kezelésében az érképződést szabályozó növekedési faktorok gátlása egy speciális ellenanyaggal (antitesttel), amely lényegében elsorvasztja a daganatok túlburjánzó érhálózatát. Ennek következtében a daganat növekedése megáll, sőt visszafejlődhet, valamint csökken a távoli metasztázisok kialakulásának esélye. A daganatban megmaradó erek már szabályos szerkezetűvé válnak, lehetővé téve a kemoterápiás szerek daganatba történő eljuttatását. Ez a kezelési mód elsősorban a HER2-negatív áttétes emlőrákban szenvedő betegek számára jelent előrelépést, akiknél korábban nem volt lehetőség célzott biológiai terápia alkalmazására. Jelenleg az érképződést gátló kezelés meghatározott kemoterápiával kombinálva hozzáférhető és duplájára képes növelni a betegség rosszabbodásáig (progressziójáig) eltelt időszakot.
Kapcsolódó cikkek:
A HER2-potizív emlőrák és célzott kezelése
Klinikai kutatások emlőrákos asszonyok bevonásával
Hogyan gátolható a daganatok vérellátása? Megmutatjuk.
