Különböző betegek eltérő daganatai a célzott terápiákra eltérően reagálnak. Egyesekben olyannyira hatékonyak, hogy még áttétes stádiumokban is korábban nem remélt, hosszabb távú túlélést képesek biztosítani.

Ahhoz, hogy ezek a modern célzott terápiák nagy hatékonysággal legyenek alkalmazhatók, meg kell találniuk az orvosoknak azokat a betegeket, akik esetében a tervezett gyógykezelés várhatóan hatékony lesz. Ezeknek a gyógyszereknek a segítségével ugyanis célzott, személyre szabott kezelést lehet végezni. Nagy jelentősége van a daganatok diagnosztizálását végző patológusnak, aki a diagnosztika legmodernebb fegyvertárát felvonultatva molekuláris vizsgálatok segítségével határozza meg, hogy mely beteg esetében mely célzott biológiai terápia alkalmazható/alkalmazandó.

Érújdonképződés gátló terápia

Az érképzés gátlása az új daganatos erek képződésének akadályozását jelenti azáltal, hogy elvágja a daganat tápanyag-utánpótlását biztosító érhálózatot. A daganatnak éppannyira szüksége van ugyanis érellátásra, mint egy hadseregnek az utánpótlásra. Ha a daganat érellátását megszüntetjük, azaz megszakítjuk az utánpótlási útvonalakat, a daganat tápanyag hiányában “éhezik”, majd sorvadni kezd.

Az érképződést gátló kezelés specifikusan megköti a daganat által termelt érnövekedést előidéző anyagokat, ezáltal megakadályozza a daganat érképzését. Az új erek képződése megáll, a daganat nem tud tovább növekedni, elkezd visszafejlődni.

Az infúziós érképződést gátló terápia tehát célzott onkológiai kezelést tesz lehetővé. Nincsenek a kemoterápiára jellemző mellékhatásai, igaz, a hatásmechanizmusából adódóan más jellegű mellékhatásai vannak, amiket a kezelőorvos nyomon tud követni a gondozás során.

Epidermális növekedési faktor receptor (EGFR) gátló kezelés

A normál, egészséges sejtekkel szemben a daganat­sejteket szabályozatlan növekedés és szaporodás jellemzi. A kutatók a közelmúltban ennek a kórosan fokozott sejtműködésnek a hátterében több daganat esetében ― így a tüdődaganatok, a vastagbéldaganatok,  a fej-nyaki daganatok egy részénél is ― olyan molekuláris eltéréseket találtak, melyek terápiás célpontként is felhasználhatók.

A sejteknek szabályozó mechanizmusra van szükségük ahhoz, hogy a bennük zajló folyamatok mindenkor a belőlük felépülő szervek, illetve a szervezet egészének normális működését biztosítsák. Ezek a szabályozó mechanizmusok azon alapulnak, hogy egyes sejtek jelátvivő molekulákat termelnek, melyeket más sejtek receptoraik segítségével érzékelnek. Amennyiben a receptorhoz egy ilyen jelátvivő molekula kapcsolódik, az aktivált a receptor bonyolult kémiai folyamatok sorát indítja el. A végeredmény a sejt működésének megváltozása, melyet sejtválasznak nevezünk. A válasz különféle sejtaktivitás lehet, például sejtosztódás (reprodukció) vagy sejthalál.

Az epidermális növekedési faktorok (EGF) ennek a folyamatnak az egyik legfontosabb jelátvivő molekulái. Az EGF a sejtfelszínen jelenlevő EGF receptorhoz kötődik. Ennek a receptornak a neve: humán epidermális növekedési faktor receptor (EGFR).

Ma már rendelkezésünkre állnak olyan célzott, bioló­giai gyógyszerek, melyek blokkolják az EGFR-t. A receptor gátlásával elérhető, hogy a daganatsejtek szaporodása, a daganat növekedésének üteme lassuljon/leálljon. Ugyanakkor, mivel az EGFR jelentő­sen nagyobb mennyiségben található a rákos sejte­ken, mint az egészséges sejtek felszínén, a kezelés révén az egészséges sejtek alig károsodnak.

Ahhoz, hogy az EGFR-gátló kezelés nagy hatékonysággal legyen alkalmazható, ugyancsak meg kell találni azokat a betegeket, akik esetében a kezelés várhatóan eredményes lesz. Ebben szintén nagy felelőssége van a daganatok diagnosztizálását végző patológusnak. Ezek a vizsgálatok ma már a rutin patológiai diagnosztika részét képezik. A tesztek a beteg szervezetéből már korábban eltávolított szövetmintákon történnek, így további megterhelést a beteg számára nem jelentenek.

A HER2-pozitív emlőrákok célzott kezelése

A sejtek életben maradásához (növekedéséhez, terjedé­sé­hez) tehát úgynevezett növekedési faktorok szükségesek. A növekedési faktorok a sejtek felszínén lévő érzékelők­höz, receptorokhoz kötődnek, és azokon keresztül indítják el a sejt szaporodását. Az emlőrákos megbetege­dések kb. 20-25 százalékában a HER2-nek nevezett receptorból a szokásos mennyiség helyett óriási számú található a sejt felszínén és sok génje látható a sejtmag­ban is. Az ilyen emlőrákokat HER2-pozitívnak nevezzük, melyek az emlődaganatok között egy sajátos formát képviselnek: rövidebb a kiújulásig eltelt idő a műtét után, kevesebb a várható túlélés, azaz rosszabb indulatúak az átlagosnál.

Amerikai kutatók a HER2-receptor sejthártyán kívülre eső szakasza ellen ellenanyagot (antitestet) állítottak elő, mely a túlzott mennyiségű HER2 daganatot serkentő működését blokkolja. Ez a hatóanyag gyógyszerként 1998-ban került elfogadásra az USA-ban, majd 2000-ben Európában a HER2-pozitív emlőrákos megbetegedés áttétes eseteiben. Áttétes esetekben adva eddig nem látott hosszúságú túlélést eredményez.

Később az összegyűlt adatok bizonyították, hogy műtét utáni utókezelésként (úgynevezett adjuváns céllal) alkalmazva is csaknem felére csökkentette a kiújulások számát és mintegy 30 százalékkal csökkentette a HER2-pozitív emlőrákos halálozást, ami meghaladja a csak kemoterápiával elérhető eredményeket. Ezért 2006-ban az USA-ban és Európában egyaránt már korai emlőrákban is alkalmazhatónak ítélték. Citotoxikus anyagokkal kombinációban adva azok hatását erősíti, de önmagában is hatásos lehet – ekkor is fontos ugyanakkor hangsúlyozni: azoknál a betegeknél érdemes csak alkalmazni, akiknél a daganat jellemzői ezt indokolttá teszik.

Kapcsolódó cikkek:
Hogyan pusztítja a daganatot az érgátló terápia?
A HER2-pozitív emlõrák célzott kezelése
Kemoterápia: sejtmérgektõl a célzott kezelésekig
Harc a rákkal: célzott csapás a daganatos sejtekre
Az emlőrák célzott biológiai kezelései
A tüdőrák célzott biológiai kezelése
Vastagbélrák és végbélrák gyógyítása