A béltükrözést a páciensek az egyik legkellemetlenebb és legkínosabb vizsgálatnak tartják. Kellemetlensége nem kérdéses, a diagnózishoz – közvetve tehát a gyógyuláshoz, az életmentéshez – elengedhetetlen vizsgálatot ugyanakkor könnyebben átvészelhetjük, ha pontosan tudjuk mi és miért történik, hogyan készülhetünk fel rá testileg és lelkileg.
A terápiát meghatározni képes átfogó orvosi kivizsgálásnak szerves része a vastag- és végbél részletes vizsgálata, hogy fel tudják térképezni a belek állapotát, s az esetleges elváltozásokat. Egyes vizsgálatok – például a kolonoszkópia – elvégzésére nemcsak konkrét panaszok esetén lehet szükség: ez a fizikális vizsgálat a vastagbélszűrésnek is a része.
Kézi tapintás és röntgenfelvétel a belekről
A legkisebb kellemetlenséggel az úgynevezett rektális-digitális (RDV) vizsgálat jár, amelynek során az orvos gumikesztyűs ujjal tapintja meg a végbél alsó szakaszát (ugyancsak rektális-digitális vizsgálatot alkalmaznak a prosztatavizsgálatnál).
Gyakran alkalmazott eljárás, amikor a vastagbelet a röntgenvizsgálat során kontrasztot adó, sugárelnyelő anyaggal töltik fel: a báriumtartalmú beöntésre azért lehet szükség, hogy tisztább képet lehessen készíteni a vastagbélről, illetve annak faláról. Olykor szükség van arra is, hogy a bárium mellett levegőt is pumpáljanak a vastagbélbe, hogy a kisebb daganatokat jobban körül lehessen határolni – ezt hívják levegő kontrasztos vagy kettős kontrasztos vizsgálatnak.
A béltükrözések: szigmoidoszkópia, kolonoszkópia
A tükrözéses vizsgálatokra (szigmoidoszkópia, kolonoszkópia) azért van szükség, mert általuk olyan elváltozások is észrevehetők, kimutathatók, amelyek a röntgenvizsgálattal nem.
A szigmoidoszkópia a részleges végbéltükrözés, amely nyomán a végbél magasabb szakaszát képesek átvizsgálni. Ennek során egy vékony, hajlékony, világítással ellátott csőszerű szigmiodoszkópot vezetnek be a bélbe, hogy áttekintsék a bélfalat. Eljárásában a kolonoszkópia is hasonló vizsgálat, ám utóbbi vizsgálattal a teljes vastagbélszakasz, sőt a vékonybél utolsó része is áttekinthető.
A kolonoszkópia nyomán videofelvétel készülhet a bélfalról, s ezeknek az eszközöknek rendszerint van olyan kiegészítő tartozékuk, amely lehetővé teszi, hogy az észlelt elváltozásokból már a vizsgálat közben azonnal szövetmintát tudjanak venni a patológiai diagnózishoz (biopszia), azaz az elváltozás természetének pontos meghatározásához. Olykor ugyancsak lehetőség van egyes elváltozások (polipok) egyidejű eltávolítására is.
Kapcsolódó cikkek:
Vastagbélrák és végbélrák: életet menthet a szűrés
Miként kell felkészülni a béltükrözésre?
Vastag- és végbélszűrés
Vastagbél- és végbélrák: a tumorsejteket célozzák
