Az emlődaganatok az emlőt alkotó normál sejtek átalakulásával keletkeznek. Mint a későbbiekben látni fogjuk a leggyakoribb emlőrák típusok a tejcsatornákat illetve a tejmirigyeket alkotó sejtekből (carcinoma ductale, és carcinoma lobulare) alakulnak ki. A normál emlőállományon belül növő daganatok idővel képesek lesznek átlépni a szöveti határokat, ekkor beszélünk invazív daganatokról. Későbbiekben a nyirok és vérekbe törve lokális nyirokcsomó és távoli szervi áttétek keletkezhetnek.
A leggyakoribb két altípust az alapján különböztetik meg, hogy áttörtek a ductusok/lobulusok szöveti határain vagy sem.
• Nem invazív emlő daganatok – LCIS (lobularis carcinoma in situ)
Más néven lobularis hyperplasiának is nevezik. Erre a szövettani típusra az jellemző, hogy a tejmirigyek (lobulusok) szöveti határait nem haladja meg, gyakorlatilag az egyik legkedvezőbb prognózisú altípus. Megjelenése azonban a későbbiekben invazív daganat kialakulásnak kockázatát hordozza.
• Nem invazív emlő daganatok – DCIS (ductalis carcinoma in situ)
A leggyakrabban előforduló in situ carcinoma típus. A tejcsatornákat (ductusokat) nem haladja meg, azok szöveti határait nem lépi át. A tejcsatornákon belül képes terjedni, kezelés nélkül idővel invazív rákká alakulhat.
Invazív emlőrákok:
A másik nagy alcsoportot az invazív emlőrákok alkotják. Ezek a daganatok áttörik a normál szöveti határokat, „betörést”-inváziót mutatnak a szövetekbe. Számos altípusuk ismert:
• carcinoma ductale invasivum: a leggyakoribb altípus, az esetek 80 százalékában ezzel a diagnózissal kerülnek a betegek felfedezésre. A ductusokból indul ki a betegség, mely a környezeti terjedés mellett a nyirokútakba és a vérerekbe is betörhet, ezáltal okozva nyirokcsomók, illetve távoli szervek áttéteit.
• carcinoma medullare: a ductalis invasiv carcinoma egy altípusa. Ritka forma az esetek alig 5 százalékban található meg. Jellemzője, hogy a normál emlőszövettől éles határral válik el.
• carcinoma tubulare: ugyancsak a ductalis invazív carcinoma altípusa. Ritkán, az esetek 2 százalékában találkozunk ezzel az altípussal. Kedvező prognózisú betegség.
• metaplasticus carcinoma: jellemzője, hogy a szöveti képben megjelennek a normál emlőben nem jelenlévő sejtek (pl. bőrsejtek). Nagyon ritka megjelenésű daganat.
• colloid carcinoma: más néven mucinosus carcinoma. Jó prognózisú, ritka betegség. Jellemzője, hogy mucint (sűrű nyákszerű anyagot) termelő sejtek találhatóak benne.
• carcinoma lobulare: a másik nagy szövettani alcsoport, az esetek 10-15-ában találkozunk ezel a diagnózissal. A tejtermelő mirigyekből (lobulusok) terjed a környező szövetekre. Jellemzője, hogy gyakran több gócban jelenik meg az emlőállományon belül.
• mixed carcinoma: kevert sejtes carcinómák, több altípus szövettani képe is megtalálható
• egyéb: sok ritka altípus is megjelenhet (anaplasticus, lymphoid stb.), melyek nagyon ritkák.
• inflammatory breat cancer: gyulladásos emlőcarcinoma, az estek 1-3 százalékát alkotják. A daganatsejtek a bőr nyirokerein keresztül terjednek, ezáltal narancshéjszerű bőrelváltozást, az emlő megnagyobbodását, érzékenységét, bőrpírt, kimelegedést okozva (lokális gyulladásos jelek). Rossz prognózisú, agresszív szövettani forma.
Az összefoglalót a nemzetközi NCCN összeállítása alapján a Webbeteg közölte.
