A cigarettázók döntő többsége (94%) napi gyakorisággal átlagosan 14 szál cigarettát szív és ez a szám ugyanannyi, mint 2011-ben. Érdekesség, hogy bár a napi átlagos mennyiség nem mutat változást, életkor alapján némi „átrendeződés” figyelhető meg: korábban ugyanis a 18-35 évesek körében naponta átlagosan 13 szál cigaretta fogyott, most 10 szál – ezzel szemben az idősebbek körében napi átlag 14-15 szálról 17-18 szálra nőtt ez a szám.

A káros szenvedéllyel élők 73%-ának volt már olyan időszaka, hogy saját elhatározásból időlegesen leszokott, többségük (46%) többször, de sikertelenül próbálkozott. A gyakoribb próbálkozás főként a középkorú, 36-55 év közötti korosztályra jellemző (52%), míg jövedelem alapján inkább az alacsonyabb szociális helyzetben élők körében figyelhető meg nagyobb aktivitás. Különösen sajnálatos eredmény, hogy a leszokás gyakorisága tekintetében nincs különbség az alapján, hogy a dohányos krónikus beteg vagy panaszmentes.

A leszokást motiváló tényezők sorát – a 2011-es év kutatási eredményeihez hasonlóan – továbbra is az anyagi okok és az egészségügyi következményektől való félelem vezeti, és a demográfiai bontások alapján elmondható:
• a pénzügyi okok a legfiatalabbak és alacsonyabb jövedelműek körében ösztönzőek,
• az egészségügyi szövődményektől való félelem a 36-55 év közöttiekre jellemzőbb,
• az esztétikai problémáktól inkább a nők tartanak,
• a család, barátok leszokást támogató szerepe a településméret csökkenésével szignifikánsan nő, a községekben a legerősebb.

Érdekesség, hogy a gyerekvállalás, mint leszokást támogató tényező, a dohányos, 18-35 éves nők 70%-át befolyásolja maximális mértékben, míg a férfiak mindössze 51%-áról mondható el ugyanez.

A motiváló tényezők súlya szignifikánsan nem változott 2011-hez képest, ellenben jó hír hogy valamelyest többen félnek a dohányzás káros következményeitől: két éve átlagosan a cigarettázók egynegyede nem tartott a szervezetre gyakorolt káros hatásoktól, ez az arány most 19% körül alakul. Ugyancsak előremutató lehet a leszokási hajlandóság átlagos értékében mérhető, csekély mértékű változás, amely egy tízes skálán mérve 2013-ban 5,7-es átlagot mutat, két éve pedig 5,5 volt.

A kutatásban résztvevő, leszokással már próbálkozó dohányosok közül többen is úgy vélik, hogy a cigaretta végleges elhagyását meghiúsító tényezők között döntő módon játszott szerepet a dohányzással járó napi rutin (60%) és a megfelelő akaraterő (52%) hiánya, de a leszokásért küzdők egyötöde megfelelően hatékony eszközt, módszert nem talált, illetve némileg ezzel összefüggésben említette, hogy bizalmatlan volt ezekkel szemben. Fontos azonban megemlíteni, hogy sokak esetében a támogató, biztató szociális környezet hiánya vezetett sikertelenséghez, és nem a kínált megoldások magas ára vagy elérhetetlensége vezetett kudarchoz.

A leszokáshoz kipróbált megoldások tárháza nagyon széles. Az e területen tapasztalattal rendelkező dohányosok döntő többsége puszta akaraterővel igyekezett a cigarettát letenni: 61%-uk a „máról holnapra” történő lemondással, 38%-uk a fokozatos elhagyással próbálkozott.