A kutatást végző munkacsoport tagjai az életmód kedvező irányú megváltoztatásának jelentőségét hangsúlyozzák a vastagbélrák kockázatának csökkentésében. Ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy az életmódra vonatkozó információkat és a genetikai adatokat egyaránt figyelembe kell venni akkor, amikor a népesség tagjait a vastagbélrák szempontjából fennálló kockázat alapján sorolják alcsoportokba. Ily módon tovább finomíthatók a jelenleg használatos szűrővizsgálati modellek.

A Scientific Reportsban nyilvánosságra hozott rizikómodelljük segítségével előre jelezhető, kik azok, akiknél a legnagyobb valószínűséggel kialakul az adott betegség, ez esetben a vastagbélrák. A matematikai modell kifejlesztéséhez a szakemberek 10106 személy adatait használták fel. Minden résztvevővel interjúra került sor, melynek során feltárták az ismert kockázati tényezőket (étrend, fizikai aktivitás, testtömegindex, alkoholfogyasztás, családban előfordult rosszindulatú daganatok stb.). Egy vastagbélrákban szenvedő csoportban, illetve egy kontrollcsoportban vérteszteket végeztek a vastagbél- és végbélrák iránti genetikai hajlamot jelző faktorok kimutatására.

A fenti adatokat összegezve a munkacsoport tagjai arra a következtetésre jutottak, hogy az életmódbeli tényezők jelentősebben befolyásolják a rákkockázatot, mint a genetikai háttér. Számításaik szerint a kockázatos életmód megváltoztatásával (például egészséges testsúly elérésével és megtartásával) négy genetikai kockázati pont hatása ellensúlyozható.

„A jelenlegi gyakorlat szerint a vastagbélrák szűrése pusztán az életkor alapján történik olyan személyeknél, akiknek családjában még nem fordult elő vastagbélrák. Amennyiben a mérlegelésbe az életmódbeli és genetikai tényezőket is bevonjuk, a lakosság tagjait nagyobb és kisebb kockázatú alcsoportokba sorolhatjuk, ami személyre szabottabb nyomonkövetésre nyújt lehetőséget” – mondja a vizsgálatot vezető dr. Moreno.

A kutatásról az Orvostovábbképző Szemle számolt be.