Előfordulás

Az emlőrák gyakori betegség, a nők leggyakoribb rosszindulatú daganata, minden nyolcadik nő élete során valamikor emlőrákban betegszik meg (13%-os kockázat), emiatt a nők többsége retteg ettől a kórképtől.

Az emlőrákos megbetegedések száma, valamint az emlőrákos halálozás arányait lényegesen befolyásolják a földrajzi, faji, táplálkozási, szociális tényezők. A japán nők körében hatszor ritkább az emlőrák, mint az európaiaknál, ennek valószínű oka a serdülő lányok évekkel később kezdett menstruációja, valamint a soványabb testalkat, illetve a táplálkozásbeli különbség. Amíg Kínában 100 ezer asszonyra csak 4,3, addig Nyugat-Európában 26 emlőrákos halálozás jut. Míg a fejlődő országokban emelkedik az emlőrákos halálozások száma, addig a gazdaságilag fejlett országokban csökken. Világszerte több mint 1 millió az új megbetegedések száma évenként, és mintegy 400 ezer asszony hal bele a betegségbe, ami a világ összes halálozásának 1,6 százaléka. Az USA-ban 2007-ben több mint 240 ezer nő szervezetében mutattak ki emlődaganatot.

Magyarországon évente több mint 7 ezer új emlőrákos megbetegedést és több mint 2 ezer emlőrákos halálesetet regisztrálnak. A nők körében az összes daganatos halálozás mintegy 14 ezerre tehető évente, ennek 15 százaléka az emlőrák okozta halál. Az incidencia (gyakoriság) az életkorral növekszik: míg 35 éves korban 100 ezer nőből 30 betegszik meg, 55 éves korban már 150.

Kockázati faktorok

Az emlőrák kialakulásának háttere nem kellően tisztázott. Jelentős kockázati tényező az életkor (a 35. életévtől a 65. évig hatszorosára nő a kockázat), a 30-35 év fölötti terhesség (vagy egy kiviselt terhesség) hiánya, a menopauzális elhízás, esetleg a családi előzmények. Az emlőrák ugyan a nők betegsége, de ritkán férfiakban is előfordulhat: 135 emlőrákos nőre jut egy emlődaganatos férfi. Egyértelműen fontos kockázati tényező a nő saját (endogén) hormonműködésének hossza: a korai menstruáció és késői klimax miatt hosszabban ki van téve az emlőszövet az ösztrogének hatásának, ezért magasabb az emlőrák kockázata.

Kevésbé jelentősek, de némi kockázatnövekedéssel járnak a következők is: ha a szülés után az anya nem szoptat, öt évnél hosszabb ideig alkalmaz hormonpótlást vagy a mértékletesnél több alkoholt fogyaszt. A kiviselt terhességek számának emelkedésével és a rendszeres testmozgással csökken az emlőrák kockázata.

A családi halmozódás önmagában még nem jelent emelkedett kockázatot, hiszen az emlőrák igen gyakori betegség, egy családon belüli többszörös előfordulása véletlen is lehet. Csak az összes emlőrákos eset töredékében (5% alatt) van valódi genetikai terheltség. Ezeken a BRCA1 és BRCA2 gének mutációit hordozó nőkön viszont igen magas a kockázat, legalább 80%-ban fenyeget az emlőrák és 60%-ban a petefészekrák.

Hogyan dönthető el, hogy a mi családunkban véletlenül volt-e több emlőrák, vagy valóban gén-mutációt hordozunk? Mikor javasolt egy genetikai vizsgálaton való részvétel? Ha kétoldali emlőrákban, vagy emlő- és petefészekrákban szenvedett az egyik egyenes ági hozzátartozónk, ha férfi emlőrák fordult elő a családban, ha felmenőink között 30-35 éves korban megbetegedett emlőrákos nő volt, vagy ha 2 közvetlen anyai ági rokon (pl. anyánk és nagyanyánk, vagy anyánk és nővérünk) betegedett meg emlőrákban, akkor indokolt lehet a genetikai vizsgálatot elvégezni.

Kapcsolódó cikk: 
Rák: génjeinkben hordozzuk a sorsunkat?

Tünetek

Sok esetben az emlőrák tünetei gondos önvizsgálattal a beteg által is könnyen felismerhetők. Fontos azonban tudni, hogy egészen korai stádiumban az emlőráknak még nincsenek klinikai tünetei, ezért a rendszeres szűrővizsgálatokon való részvétel elengedhetetlen a veszélyeztetett korosztály számára.

Általánosságban elmondható, hogy az emlő fizikális (tapintással történő) vizsgálatánál mindig a változásra kell figyelni, melynek az alábbi jelei lehetnek:

• A mellek nem olyan szimmetrikusak, mint korábban voltak, alakjuk megváltozik.
• Csomó tapintható a mellben, amely menstruációkor változtatja a nagyságát. (Ez legtöbbször nem rosszindulatú elváltozás, általában mastopathia, fibroadenoma áll a hátterében.)
• A klimax korában az agresszíven (sokszor fájdalmatlanul) növekvő csomókra különösen figyelni kell.
• Bőrelváltozás, bőrbehúzódás, esetleg a bimbóból fakadó véres váladékozás esetén azonnal orvoshoz kell fordulni.
• Ritkán előfordulhat, hogy az emlőben nem, csak a hónalji nyirokcsomókban lehet duzzanatot tapintani, ezért az önvizsgálatnak ezekre a területekre is ki kell terjedniük.

Szűrés

Minden betegség, így az emlőrák is annál nagyobb eséllyel és a beteg annál kisebb megterhelésével gyógyítható, minél korábban felfedezik, és a kezelést a diagnózis után mihamarabb el is kezdik.

A rosszindulatú daganatos sejtek sajátossága, hogy folyamatos növekedésük során egy bizonyos időpontban kiindulási helyükről a környezetbe törnek (invázió), majd onnan a hajszálerekbe és nyirokerekbe hatolva a szervezet más területeire kerülnek (szóródás), ott megtapadnak (adhézió), és újra szaporodva újabb és újabb daganatos gócokat alkotnak (áttét-képződés). A szűrés célja az, hogy ez előtt a „bizonyos időpont” előtt felfedezzük a még csak néhány milliméteres daganatot. Ilyenkor a daganat még olyan kicsiny, hogy panaszt nem okozva, észrevétlenül bújik meg, ún. „preklinikai” állapotban van. Kicsiny, 5 mm-es emlőrák esetén az áttét-képződés valószínűsége még 10% alatt van, míg egy elhanyagolt 35-50 mm-es emlőrák esetén már 75-80% esély van arra, hogy valahol már áttét keletkezett.

Szűrővizsgálatok nélkül sok időt, esetleg éveket vesztegetünk el a végleges gyógyulás lehetőségének kockáztatásával, hiszen a nagyobb daganatátmérő mellett rohamosan növekszik az áttét-képződés esélye is. Az sem mellékes, hogy a nagyobb méretű daganat kezelésére már jóval agresszívebb módszereket kell használnia az orvosoknak: valószínűleg elkerülhetetlen a kiterjedtebb műtét, a sugárkezelés és a hónapokig tartó gyógyszeres utókezelés is.

A panaszmentes nők rendszeres szűrésére a legalkalmasabb módszer a speciális röntgen-készülékkel végzett mammográfia. A vizsgálat során legalább 80-90%-ban ábrázolódik a betegség (ez a vizsgálat szenzitivitása, érzékenysége), és kb. 96-97%-os arányban már a képről eldönthető, hogy daganatról van-e szó, vagy sem (ez a vizsgálat specificitása, fajlagossága). Újabban digitális technikát alkalmaznak a mammográfiás gépekben, így tovább emelkedhet az érzékenység és a fajlagosság.

Országonként változó a szűrésre behívott nők csoportja, hiszen ezt számos tényező befolyásolja, pl. az adott országban tapasztalt emlőrákos megbetegedési (morbiditási) arányok, a rendelkezésre álló szűrő-állomások, vagy pl. az adott ország társadalmának anyagi teljesítőképessége is. A hormonálisan még aktív fiatalabb nőknél a mammográfia érzékenysége alacsonyabb (az emlő szövete is kevésbé átlátható), s az emlőrák is ritkább, ezért a szervezett szűrések csak óriási költségek árán és rossz találati aránnyal lennének alkalmazhatók. Nagyon idős korban viszont az egyéb betegségek miatt előbb-utóbb úgyis orvosi vizsgálatok történnek, ezért a rendszeres szűrésnek extra hozama nem lenne.

Ezen megfontolások miatt a mammográfiás emlőszűrés hazánkban nemzeti szintű programként valósul meg. Kétévente szűrésre hívnak be minden 45-65 év közötti nőt a lakóhelyük szerint kijelölt központokba. A mammográfián észlelt elváltozásokat utóbb esetleg újabb felvételekkel pontosítják, illetve daganatos jellegüket tűszúrásos szöveti mintavétellel bizonyítják.

A szervezett, népegészségügyileg előírt emlőszűrés valódi bizonyítéka az emlőrákos halálozás lényeges csökkenése. Az óriási esetszámon végzett svéd, skót, amerikai vizsgálatok tapasztalatai alapján elmondható, hogy a veszélyeztetett korban lévő női lakosság 65-80 százalékának rendszeres szűrése az emlőrákos halálozást 20-30 százalékkal csökkenti. Hazánkban – területenként változóan – sajnos csak a behívott nők mintegy fele jelenik meg rendszeresen mammográfiás szűrésen.

Kapcsolódó cikkek: 
A mammográfiának köszönhetem, hogy a családommal lehetek
Hogyan vesznek mintát a mammográfia után?