Az érújdonképződés a szervezetben elengedhetetlenül fontos a szervek kifejlődésében és a regenerációs folyamatokban mindvégig az élet során. E mellett az angiogenezis több betegség, köztük a különböző daganatok pato­ge­nezisében, fejlődésében és progressziójában is meghatározó jelentőségű, hiszen a daganatsejtek 1-2 köbmilliméteres méret felett – az oxigén elégtelen diffúziós kapacitásából következően – már saját, önálló erezetet igényelnek ahhoz, hogy a növekedésükhöz szükséges fokozott oxigén- és tápanyagellátást biztosítsák.

Johanna C. Bendell (Nashwille, USA) előadásában azt mutatta be, hogy az angiogenezis folyamata miként zajlik vastagbélrák (kolorektális karcinóma) esetében. A daganatok természete és az angio­genezis kapcsolatának mind jobb megismerése alapján logikus elgondolás volt a daganatterápiában alkalmazható érképződést (an­giogenezist) gátló gyógyszereket kifejleszteni.

Eric Van Cutsem (Leuven, Bel­gium) az ezzel kapcsolatos klinikai vizsgálatokat tekintette át, míg Alberto F. Sobrero (Genova, Olaszország) az egyik hatóanyaggal végzett kezeléssel elért terápiás sikerekről számolt be. Az úgynevezett VELOUR-tanul­mányban azt vizsgálták, hogy az új hatóanyag mennyiben képes javítani a betegek esetében a progresszióig (állapotrosszabbodásig) való időt és a teljes túlélést.

A vizsgált hatóanyag egy különleges hatásmechanizmusú fúziós fehérje, amely több ponton gátolja az angio­genezis folyamatát. A hatóanyag nemcsak az érképződést serkentő egy faktor működését gátolja, hanem több támadásponton is hat.  Az eddigi eredményeket ugyanakkor még újabbaknak kell követniük ahhoz, hogy egyértelműen ki lehessen jelenteni, hogy egy újabb hatásos hatóanyaggal gyarapodott az érfejlődés-gátló kezelések spektruma.

Forrás: onkologia.olo.hu